Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mátra földrajza

2010.08.25

Földrajzi helyzet:

A Mátra az Északi-középhegység része. Származása szerint Európa legnagyobb fiatal vulkáni övezetéhez tartozik. Itt emelkedik hazánk két legnagyobb csúcsa a 964m-es Galyatető és az 1014m magas Kékes. A Mátraalja erdőmentes, szőlőkkel borított megművelt tájairól szinte átmenet nélkül jutunk az erdős hegyi tájba. Keletre a Saskő 898 m-es ormának meredek letörése után a Keleti-Mátra 650 - 750 m magas hegyei sorakoznak. A hegység északi részét Mátralábának nevezik. Elszórt, kb. 250 - 400 m magas kis vulkáni kúpokkal borított dombvidék ez, már többnyire művelt mezőgazdasági földekkel.

Földtörténeti múlt:

A Mátra kialakulása több vulkáni fázis következménye, mely hosszú szünetekkel több millió éven át tartott. Ennek eredményeként alakult ki hazánk egyik legszebb sztratovulkáni (rétegvulkáni) képződménye. Az első fázis vulkáni tevékenységei a harmadidőszak elejéhez (eocén) kötöttek, és a hegység északi peremén vannak a maradványai. Ebből a korból valók a Recsk ásványkincsei a réz, ólom, ezüst és az arany.
A fő tömege a második fázisban, a miocénben jött létre. A tűzhányó mérete 25 km széles és 2000-2500 m magas lehetett. A harmadik fázisban lezajló utóvulkáni működés nyomait pedig a hegység nyugati- és az északnyugati peremén lehet észlelni. Ebben a fázisban kezdődött el az ércesedés. Az utóvulkáni tevékenység következtében egy egységes lávatakaró betemette a hegység keleti felében már korábban kialakult vulkáni képződményeket, és meghatározta a jelenlegi formát, melyek a központi Mátrában a Kékes területén figyelhetők meg. A fő vulkáni kúp mellett a harmadik fázisban olyan romvulkánok alakultak ki, melyek maradványai ma meghatározóak a hegység domborzatában (Világos, Tóthegyes, Ágasvár, Muzsla, Sár-hegy). A Mátra déli része egyre mélyebbre süllyedt, melyet elboríttot a tenger. Ennek eredményeként képződött az a kb. 300-800 m-es pannon üledék, mely a hegység déli lábánál figyelhető meg. Az északi része ezzel egyidőben fokozatosan kiemelkedett, felszíne pusztult. A szerkezeti mozgások következtében kialakuló fiatal rögök a központi Mátra jellegzetes részei (Mátraháza, Galyatető, Kékes). A Mátra kialakulása óta szinte állandóan pusztul, de nagyon különböző mértékben, a felszínét uraló 700-800 m magasságát néhol megtöri egy-egy 850-1000 m-es pont.
A felszínfejlődés szempontjából jelentős a jelenlegi formák kialakulásánál a völgyképződés, mely a gazdagon tagolt domborzat kialakulását eredményezte. Végezetül a jégkorszak felszínformáló tevékenységének köszönheti a hegység jelenlegi formáját.

Ásványkincsei:

A Mátra-hegységben a vulkáni utóműködés során a vulkanitok repedéseiben a hirtelen lehűlés során keletkezett üregeiben és hasadékaiban jelentős ásványképződés játszódott le. Az ásványok mellett jelen vannak az ipari szempontból jelentős ércek, melyeket a kőzetek nem fogadtak magukba, így a Mátrában lévő hatalmas folyékony magma kihűlésekor keletkeztek. Ipari jelentőségük sem volt elhanyagolható, mivel bányászatuk csak az elmúlt egy-két évben szűnt meg. A Gyöngyösoroszi környékén lévő érctelérek bányászata és a recski érckitermelés nemzetközi viszonylatban is jelentős nagyságrendű volt. A hegységre jellemző ásványtársulások a különböző földtani korokból kerültek elő: Triász, eocén, miocén, oligocén, pliocén. Jelentős mennyiségben került elő réz, pirit, kalcit, hematit, Recsk és Sirok térségéből a triászból, réz, pirit, barit, halotrichit, gipsz, kalcit, arany, ezüst. Bodonyból, Recskről a Lahóca-hegyről az eocénből. Antimonit, wurtzit, pirit, szfalerit, ametiszt, gipsz, kvarc, barit Gyöngyösorosziból a miocénből. A miocénből került elő Mátraszentimréről pirit, Parádsasvárról kalkopirit, kalcit, Mátrakeresztesről kalcedon, Kisnána környékéről aragonit. Mátrafüredről opál, Gyönyössolymosról cinnabarit, antimonit, hematit, barit. Összegezve a Mátra jelentősebb ércei minőségileg jó arányt mutatnak, mennyiségüket tekintve már szerényebbek.

Barlangjai:

A Mátrát felépítő piroxénandezit nem kedvezett a barlangok kialakulásának. Ennek ellenére a tektonikus mozgások következtében kialakultak kisebb üregek. Ezek alkotják a hegység barlangjait, melyek közül a legnagyobb az Ágasvár melletti Csörgő-lyuk. A barlang létrejöttét vetődéseknek köszönheti. A lejárata 8 m mélységű nyílás, mely egy kisebb terembe vezet. Innen ágazik el egy 25, 30 és egy 40 m-es ág, a legmélyebb végén egy terem található. Útközben jócskán találkozunk sziklatuskókkal, kőtörmelékkel.